I. fejezet

- Anyaaa!! Elkésünk!! Siess már!!
- Jövök már, jövök már!! De nincs meg a kocsikulcs!
- Jobb fölső zseb?...
- Tényleg! Itt van, köszönöm kicsim!! Na gyere!! - Tina és Soffie már kint vártak a kapuban ránk. Anya kinyitotta a kocsit és mi bepattantunk a hátsó ülésekre, majd ő is a vezető ülésbe huppant. Becsapta az ajtót és el is indultunk. Nem kellett sokat utazni, mert 15 percre van tőlünk a lovarda. Út közben végig beszéltünk. Elment az idő. Egyszer csak Soffie felkiáltott :
- Hé, nézzétek!!!! Ott a tábla!!
- Milyen tábla?? - kérdeztük Tinával.
- Hát az ott!! - mutatott előre Soffie. Ez volt olvasható a táblán : * BlackFire lovarda 10 km* alatta : * Lovak osztása a 3 éve ott lovagló gyerekeknek MA! *
- Hűű!
- És nézzétek azokat a gyönyörű lovakat!! Főleg az arabok!! Milyen szépek!! - ugrált Tina.
- Azok ott szebbek!!! - mutatott Soffie a shire lovakra.
- Nekem meg az az egyetlen furioso tetszik, ott!! - néztem a kanca felé.
- Az a gebe???? - kérdezték a lányok egyszerre.
- Ömm.. igen, mért?                                        
- Jaa, semmi.. semmi..
- Oké.. - De már mondtam is tovább a magamét. - Ott a lovarda!! A BlackFire lovarda! - ábrándoztam. - És ma választjuk a lovakat!! Jajj istenem, már alig várom!!
- Én is, én is!! - vágta rá Soffie. Ő amúgy nagyon lelkes mindenben, amiben lóról van szó. De ugyan ez igaz Tinára és rám is..
- Ja, én is nagyon várom már!! - mondta Tina buzgón.
- Éééés.. megérkeztünk lányok!! - mosolygott ránk anyu. - Láányok!! elbambultatok? - nevetett.
- Ja, nem, nem! - vágtam rá hirtelen, mintha valami álomból ébredtem volna. - Gyertek! - nyitottam ki az ajtót a lányoknak, mint egy cseléd.
- Szent sajt, - kiáltott fel Soffie a szokásos módon.. - mennyien vannak!!
- Nyugii! Ők már mind kaptak lovat! - kacsintottam Soffiera bíztatóan.
- De hát akkor.. - kezdte Tina.
- Akkor.. akkor... mi jövünk!! Nyomás lányok, siessetek!!! - kiáltottam, s már futottam is, mögöttem a többiekkel. - Gyertek. - suttogtam nekik, majd beálltunk a többiekhez. El is kezdték, mihelyst odaértünk.
- Üdvözöllek Titeket! Szerintem mindannyiótok pontosan tudja, hogy miért is vagyunk itt! Ma mindegyikőtök megkapja áhított lovát! Remélem jól foglyátok majd gondjukat viselni! Akkor nem is szaporítanám tovább a szót! Charles?!
- Köszönöm, hogy átadtad a beszédet nekem, Anna. Akkor kezdeném is! Először fel fogom konferálni a gazdi nevét, majd a lovát és annak nevét, színét, fajtáját és nemét! Akkor.... - nézett papírjára - az első személy Rick James lenne! A te lovad egy fekete lipicai csődör! Neve Árnyék! Vigyázzatok egymásra srácok! - kacsintott a fiúra, aki kiment lovához, majd arréb állt.

- Jó ég, de cukii!! - suttogott Tina elpirulva, mi meg csak kuncogtunk.
- Soffie Brown! Te Galaxist kapod, a pej shire kancát! Remélem összebarátkoztok! - mosolygott a lányra Charles.

- Amber Kein! A Te lovad Csinos lesz, a sárga arab telivér kanca! - Amber kiment a lovához, mint egy királynő.. Illettek egymáshoz..

- Martin Dawis! Te Táltost kapod, a barna-fehér paint horse csődört! remélem elboldogultok ketten!

- Tina Black! A te lovad egy szürke arab félvér kanca, Cleo! Sok szerencsét hozzá!

- Endrew Cathedral! Te egy pej, gipsy vanner csődört kapsz, neve Reptile! Illetek egymáshoz!

- Chris Martines! Te kapod Peckest, a fekete-fehér knabstrupper csődört!

- Istenem de édesek!! De külön még édesebbek!! Főleg Chris!! - mondtam magamban. - De.. miket beszélek én???? - rémültem meg, majd csaptam a számra, mintha eddig mondtam volna. Ránéztem a srácra ő meg rámkacsintott. Azt hittem ott fogok elájulni. De összeszedtem magamat, hisz én következtem.
- Cloe Keys! Te Fámát kapod, a pej furioso kancát!

- Istenem, őt kaptam!! Ez csoda!! Jajj de örülök!! Szeretleeeek!! - mondtam magamban és ugrálva mentem ki áhított lovamhoz!
- Na akkor most menjetek, szereljétek fel lovatokat! Aztán irány a pálya! - A lovarda egy óriási legelőből, 2 pályából - egy fedettből és egy nyitottból -, és a boxokból állt.

Mindenki elkészült, de senkinek nem volt kedve lovagolni menni. Azt gondolták majd holnap. De én ott maradtam. Fámának rengeteg cuccot találtam. Patakaparó, vakaró, gyökérkefe, szőrkefe, nyereg meg minden más! Minden meg volt Fámának, amire szükségem volt! És mikor felnyergeltem, felkantároztam odajött valaki. Chris volt az.
- Szia. Lisa, ugye?
- I.. i... i.... igen.. - mondtam bizonytalanul és lenéztem a földre.
- Nincs kedved velem edzeni? - kérdezte Chris, majd rámmosolygott.
- Ömm.. izéé... háááát... izé... őő... i... ii.... iig... - úr isten, nem bírom kimondani!
- Igen? - mosolyodott el Chris, és fejezte be, amit akartam.
- I.. igen.. - mondtam szégyenlősem, majd beletúrtam tarkómnál a hajamba. Chris elkezdett nevetni. Értetlenül néztem rá. - Mi.. mi az?? - kérdeztem ijedten.
- A hajad.. - vigyorgott.
- Jó ég!! - lapítottam le a hajam elpirultan..
- Na úgy látom elkészültünk mind a ketten! Gyere!
- Oké! - követtem Christ. Kiértünk a pályára. Mielőtt felszálltam, elfelejtettem meghúzni a hevedert. Fel akartam ülni Fámára, majd észrevettem, hogy egyik pillanatról a másikra már a ló hasáról lógok fejjel lefele. Chris elkezdett kacagni, majd leszállt Peckesről és segített nekem, majd meghúzta a hevedert. Milyen jól áll neki a westernes ing! Olyan helyes ez a srác!! 2 órán keresztül edzettünk. Aztán lenyergeltünk és jöttünk le a loviból. Anya már ott várt engem. Odaszaladtam hozzá!
- Anya, eszméletlen volt!! Mikor jövünk legközelebb, hmm hmm?? - támadtam le egy nagy ölelés kíséretében.
- Ácsi, ácsi! Szívem! Nagyon fel vagy dobva! Ő ki? - kérdezte anya Chris fele nézve.
- Ő egy jó barátom!! - néztem cukin anyára. - Chrisnek hívják és vele edzettem! Segített nekem, mikor lefordultam a ló hasára a nyereggel! - nevettem el magamat.
- Értem.
- Jó napot hölgyem!
- Szia Chris! Hol laksz?
- A Light streeten.
- Nézd csak! Mi is ott lakunk! Elvisszük őt Lisa? - nézett rám anya.
- Oké! - vágtam rá.
Hazaértünk egy negyed óra múlva és Christ is hazavittük. Király volt ez a nap! annyira tetszett! Jót lovagoltunk! Remélem sokszor fogunk még így ketten edzni!