II. fejezet

Ma közös terepre megyünk. Jön Chris, Tina, Soffie, Endrew, Rick, Martin és Amber is! Mindannyian kimegyünk az erdőbe lovagolni. Remélem jó lesz! Reggel 8-kor indulunk. Alig várom!!
- Anya! Gyere! Elviszel akkor a loviba?
- Igen kicsim, készen vagy már? Felöltöztél? Sok ruhát vettél fel? Ilyenkor reggel hűvös van ám, könnyen megfázhatsz, ha nem vigyázol! - aggodalmaskodott anya.
- Nyugii!! Anyu! Lazíts egy kicsit! - kacsintottam anyura. De őt ismerve, nem könnyen egyezik bele semmibe.. Na mindegy..
- Jól van.. Akkor gyere! - Beszálltunk a kocsiba és negyed óra alatt ott is voltunk. Christ is felvettük út közben, találkoztunk vele. Megérkeztünk.
- Szia anya!
- Viszlát Mrs. Jane!
- Sziasztok!! Vigyázzatok magatokra! - szólt utánunk anya és már indult is, csak előtte küldött egy puszit. Mentünk fel a lovardához. Már mindenki itt volt, csak Endrew késett..
- Vajon mi lehet Endrew-val? - érdeklődtem Chris-nél.
- Hmm.. Tényleg! Nem tudom..
- Nekem mondott valamit, de minek is mondjam el nektek? - nézett ránk gúnyosan Amber.
- Jajj, kérlek mondd el! - mondtam.
- Neked meg pláne nem, kis liba! - kényeskedett.
- Én???? Kis liba???? Még mit nem.. - mondtam magamban idegeskedve és majd felrobbantam ott helyben.
- Na! amber, légyszíves mondd el nekünk! - kacsintott rá Chris. Ezzel le vette a lábáról Amber-t.
- Na jó.. Elmondom, de! Csak Chris miatt! Szóval.. Endrew magával hozza az imádott húgocskáját a lovardába. Azt hiszem már a terepre is jön velünk.. Remélem azért fog rám hasonlítani, és nem kell még egy kis csicskát elviselnem.. - mesélt Amber úgy, mintha valami ócska kacatról dumált volna.
- Értem.. - mondtuk Chris-szel egyszerre, majd egymásra néztünk és nevettünk. amber vágott egy gúnyos tekintetet felém, amellyel ezt üzente : "Ne érj a pasimhoz, - aki amúgy nem is az övé.. - különben megbánod, te kis liba!".. Pff.. már most elegem van ebből a csajból. Soffie választottját is le akarta nyúlni.. Nem mondok rá semmit, mert még a végén azt is megtudja, amit nem kéne..
- Mindenki készen van? Fél óra és indulunk, aki most érkezett siessen! - kiáltottak a terepesek felé.
- Gyere Cloe! - szólt Chris és elhúzott a nyergesbe. Én csak néztem, mi lehet.
- Mi történt? - kérdeztem tőle félénken.
- Na! Végre megkérdeztél tőlem valamit, dadogás nélkül! - kacsintott rám. Ettől elpirultam.. Túl könnyen adom meg magam!! Fenébe..
- Na de miért húztál ide? - most már kicsit ijedten érdeklődtem, nem értettem mi lehet az oka.
- Szeretnék neked mondani valamit. - Jó ég! Mit akar?? Áááá!! Valaki mentsen meg, egy pszichopatával vagyok egy helyen!! Áááá!! Segítsééég!!
- M... m.... mit?? - néztem rá úgy, mint aki fél tőle. Megsimogatta a fejemet és megnyugtatott, hogy nem fog megölni vagy ilyesmi.. Na hát azt meg is kapta volna valakitől, ha megöl!! De amúgy tuti nem tenné..
- Szóval.. - kezdte. - annyit szeretnék elmondani neked, hogy.. - folytatta, de már a szavéba is vágtam :
- Szeretlek!!!! - kiabáltam.. Uppsz.. Neeeee!! A francba!! Ezt nem kellett volna! - Én.. én.. sajnálom!! - fogtam meg a számat és rohantam el. Aztán elkezdtem magamban dumálni : - Gyorsan, össze kell szednem magamat! Már csak negyed órám van! Ohh, Endrew is megjött! Ki az a lány? Jaaa.. a húga.. Na, kíváncsi vagyok.. Biztos ő is olyan cicababa, mint Amber.. Nem való az ilyeneknek a lovaglás.. Nem ám.. - Ekkor Cate ( Endrew húga ) egy akhal-teke lovat hozott ki a lószállítóból. Nagyon nyugodt volt az a jószág.. Biztos sokat utazott már.. Ki tudja?..

Úgy szólította Szamóca. Hmm.. Cuki ló volt, azt meg kell hagyni.. De milyen a természete? Majd kiderül a terep során. Már fel volt nyergelve és kantározva. Mindenki szépen elkészült. És akkor... Kijött Chris a nyergesből. Odanéztem. Aztán vissza, hirtelen, majd lehajtottam a fejemet, hogy úgy nézzek ki, mintha ott sem lennék.
- Mindenki elkészült? Indulunk!! - kiáltotta Martin. Elindultunk a terepre. Martin vezette a sort. Hűű.. 9 lovas.. Én voltam a második, ami megtiszteltetés volt. Mögöttem jött Chris, aztán Soffie, Tina, Endrew, Amber, Cate és legutoljára Rick. Azért Rick ment leghátul, mert az ő lova biztonságosan haladt a többi után, sosem maradt le és nem is előzködött. Ez volt Árnyék. Átügettünk egy réten, aztán egy híd alatt léptünk át. Ezután egy emelkedő jött, ezen felvágtáztunk. Mikor felértünk, átmentünk egy szántóföldön. Itt egy bizonyos kanyar után beugrattuk a lovakat vágtába. Egyszer csak kiáltás hallatszott és megállt az egész csapat.
- Ki kiáltott?? - kérdezte Martin, majd hátranézett. Amber a földön ült és fogta a lábát. Szinte sírt.. Nagyon tette az agyát.. Pff.. Megérdemelte. Csinost, Chris fogta meg. Mindenki Amber köré gyűlt. Martin megkérdezte őt, hogy jól van-e. A kiállhatatlan kis.. kis... lány meg csak hajtogatta, hogy jajj, neki mennyire fáj a térde, jajj, leesett, mi lehet Csinossal, jól van?.. Mintha valami tragikus eset történt volna.. Az esik le, aki elveszti a lóval a kapcsolatot. Az összhangot.. Őt meg nem csodálom, hogy elvesztette, szerintem meg sem találták az összhangot.. Amber még lóháton is sminkelné magát, ha senki se lenne ott.. De azért ő sem szeret leégni.. Egyszer meg kéne leckéztetni.. Mivel már most kezdi ezt a "teszem magam, hogy cukinak látszódjak" dolgot.. Minden helyes srác előtt ezt csinálja.. De.. ez természetesen nem mindenkinek jön be.. És... minden történetbe kell egy ilyen szereplőt tenni! Mert.. miért is ne? Rick hozott magával telefont és felhívta vele a lovardát. eljöttek terepjáróval Amber-ért, és elvitték őt a helyi kórházba. A lovardának volt egy kórháza a városban. Ez volt a BlackFire kórház. Ide vitték el őt. Mi folytattuk a terepet. Ezután senkinek nem lett semmi baja. Mindenki jól bírta, senki nem fáradt el. Visszaértünk. Akartam bevinni Fáma nyergét, és mielőtt felemelhettem volna, Chris elkapta előlem és vitte helyettem. Én meg mentem utána és próbáltam elkérni.. De hát nem adta oda.. Pff.. Letette a nyerget a helyére. Aztán odajött hozzám és megfogta a kezemet. Én elrántottam és magam mögé tettem, nehogy még egyszer megtegye ezt. Jó ég.. Tisztára kipirultam, teljesen piros lett a fejem. Szinte folyt rólam a víz. 16 vagyok és még nincs barátom.. Nem érdekel, hogy őszinte legyek.. Chris az, aki egyáltalán eddig az életben megtetszett.. De most ő meg itt hülyéskedik.. Mit akar??
- Figyelj.. Én.. én nem akartam az előbb azt a... azt az egészet.. Ajj.. - mondtam Chrisnek..
- Nem baj! Mert..
- Mert???
- Mert én is ezt szerettem volna mondani, csak bepánikoltál és elfutottál.
- Mi a........
- Meglepődtél? Szerinted miért nevettünk, miért segítettem, miért kacsintottam rád többször is, miért voltam veled szívesen és az előbb miért fogtam meg a kezedet??
- Én nem tudom, de... Jó ég.. Csak.. őő..
- Mi "csak"?
- Hátt.. tudod.. most mondták ezt nekem először..
- Azt meg hogy? Szerintem nagyon szép lány vagy, vicces, jófej és cuki!
- Cloee!!! - kiabált egy hang. Vajon ki lehet? - Cloe!! - Várjunk! Ez anya hangja!
- Megyek anya!! - kiabáltam vissza. - Bocsi Chris, mennem kell! - azzal elrántottam a karomat, mivel megint megfogta.... Mikor elkezdtem rohanni még utánamnyúlt, de éppen csak súrolt. Hazamentünk és rögtön az ágyamra ugrottam. Magamhoz szorítottam a párnámat és szinte már sírtam. Ekkor hallatszott a csöngetés. Anyu hívott :
- Kicsim, hozzád jöttek!! Gyere!
- Megyek anya! - kiabáltam vissza, majd kedvetlenül csoszogtam le a csigalépcsőn. Kimentem a kapuhoz. Chris állt ott. Megláttam őt, és visszarohantam a házba. Anyut kiküldtem, nem mertem Chris szemébe nézni ezek után.. Azt hittem jól fog sikerülni a napom, de.. úgy látszik nem nagyon.. Pff..