III. fejezet

Fütyürészve mentem be, boldogan a lovardába. Éppen a közeli birkákat akartam meglátogatni, mint minden nap szoktam. Összefutottam a farmon munkálkodó öreg úrral, John-nal.
- Jó napot, uram!
- Ohh, szia Cloe! Örülök, hogy megint látlak! Mi szél hozott? - kérdezte barátságosan.
- Csak jöttem megnézni a birkákat, mint mindig! Van megint kicsi? - kíváncsiskodtam.
- Persze, menj csak!
- Bementem a farmra. Hmm.. Eddig 50 birka volt itt, kicsikkel együtt. Most biztos vagyok benne, hogy kevesebb van. visszamentem John-hoz.
- Elnézést!
- Igen?
- Sokkal kevesebb birka van a farmon. El tetszett adni őket?
- Ohh, iigen.. Hát észrevetted. Azt hittem nem lesz feltűnő.. de már néhány napja, sorban tűnnek el a birkák egyik napról a másikra. Nem tudom mi lehet.. - gondolkodott, majd gerebjézett tovább.
- Értem.. Ez így nem mehet tovább!
- De most mit tehetnék?
- Majd én! Kiderítem mi lehet! És hozom a barátaimat is! - azzal elindultam a lovarda felé. Mivel Chris-szel most nem nagyon akartam beszélni, ezért Endrew-t, Soffie-t és Tina-t hívtam el. Ők zokszó nélkül siettek hozzám.
- Na? Miért kellett idejönnünk? - támadott le Tina.
- Figyeljetek! John farmjáról állítólag egyik napról a másikra, eltűnnek a birkák.
- Hmm.. mit csináljunk? - kérdezte Soffie.
- Szerintemm... - kezdte Endrew. - Maradjunk ott éjjel, és nézzük meg mi történik!
- De tök messze van a farm! - sóhajtozott Soffie.
- Majd lóval megyünk! - vágtam rá, majd kacsintottam egyet. - Este indulunk, 7-kor! - Mindenki elment, tudomásul vették, hogy mi lesz a dolgunk. Eljött az este 7 óra. Mindenki megérkezett, felnyergeltük a lovakat, majd elindultunk. Én voltam legelöl Fámával. Mögöttem Soffie, Tina, majd Endrew. Fél óra volt, mire odaértünk. A lovakat kikötöttük és felmásztunk egy létrán a magasabb pajtára. Már fent ragyogtak a csillagok a sötét égbolton. A szemünk is majd leragadt. Aztán... kakasszó hallatszott. Álmosan ültem fel, még mindig a pajta tetején voltunk mindannyian csak hogy... már reggel volt!
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!! - kiáltottam, mire a többiek mind felébredtek hirtelen.
- Mi az?
- Mi történt?? - jöttek sorban a kérdések.
- Elaludtunk és nem láttuk mi viszi a birkákat!! Ki fogunk futni az időből!! A francba!!! - szitkozódtam. - Mindegy, akkor majd holnap eljövünk! De akkor ne aludjunk el, főleg endrew, Te vagy a legidősebb, 17 éves vagy, mi "csak" 16. Kérlek, próbáljuk meg, oké?
- Rendben! - vágták rá a többiek.
- Megint este 7-kor, okesz? - kérdeztem.
- Okesz! - mondták, majd röhögtek rajta. Este megint elindultunk a lovakkal. Most 5 perc híján fél óra volt az utunk. Kicsit hamarabb értünk oda. Megint felmásztunk ugyan oda, mint a múltkor. Már este 11 volt és ébren vártuk mi fog jönni. Semmi.. Hmm.. Vártunk tovább, tovább és még tovább, aztán egyszercsak! Vonyítás hallatszott.
- Mi ez??? - kérdeztem ijedten.
- Ne.. ne.. nem tudom - mondta rebegő hanggal Tina.
- Hát gyerekek ez bizony egy farkas lesz.. - mondta Endrew halál nyugodtan.
- De akkor meg fog enni, - mondta volna, de a többi motyogás lett, mivel Endrew befogta a száját.
- Pszt! Meg fog hallani! - mondta suttogva, míg keze mindig Soffie száján volt. A lány ellökte Endrew kezét, mert idegesítette, hogy befogja a száját. Néztük a farkast. Igazából mindenkinek földbe gyökerezett a lába, Endrew se mert odamenni, mert ha lemegyünk mégis veszélyesebb.

Amúgy cukinak tűnt, de mégis.. Ami birkákat lop, az általában nem valami kedves kis aranyos, jószívű állat.. Fogott egy kis birkát és már rohant is vissa az erdőbe. Másnap rohantunk John-hoz.
- John, John!!!
- Mi történt gyerekek??
- Rájöttünk, hogy mi lopja a birkáit!! - vágtam oda lihegve.
- Jól van, nyugalom! Nyugii!! Mit tudtatok meg?
- Egy farkas jár ki az erdőből és viszi a birkákat a helyére. Mit tegyünk? - John elképedve nézett ránk, majd mondta :
- Hát akkor hívjuk Gerry-t és kimegyünk megkeresni a farkast, éss.. háát.. véget vetünk ennek!
- Ki az a Gerry?
- Ő egy jó barátom, vadász. Van gy kopója. Ő kiszagolja a farkast. Szerintem menjünk velük, főleg ti, hiszen ti láttátok a birkalopót!
- Rendben! - John szaladt is a telefonhoz. A vadász fél óra alatt ideért és már mentünk is az erdőbe. Gina - a kopó - vezetett minket. Eszméletlen, hogy tudja követni a farkas és a birkák szagát! Sokáig mentünk, a kis tolvajnak sem lehetett könnyű dolga, főleg egy állattal a szájában.. Mikor odaértünk a kis törzshelyéhez, ő maga nem volt ott.
- Hol lehet? - gondolkozott el Gerry. Szétnéztünk. Sehol semmi és senki. Hmm.. Ez érdekes. Hé!
- Gina?? Gina!! Hol van? - kérdeztem.
- Jó ég! Gina!! Hol vagy?? Ginaaa!!!! - Nyüszítés hallatszott. - Ez Gina!! - azzal nekieredt Gerry. Mi utánafutottunk. Gina és a farkas egymással birkóztak. Végül Gina győzött, mert a farkas nem volt túl nagy és tapasztalt sem, viszonylag fiatal lehetett. A birkák csontjait is megtaláltuk. Gina a helyi állatkórházba került. 1 hét múlva mehetett vissza gazdájához. Épségben megúszta, szerencsére nem voltak halálos sebei. Volt egy mély vágásnyom az oldalán és sok kis karmolás mindenütt. Mi nagyon örültünk, hogy a tolvajon keresztül senkinek sem esett óriási baja, mindenki túlélte. Gina-ra pedig nagyon büszkék voltunk, csináltunk neki egy húsos tortát. Blee.. De ő azért biztos szereti!.. 
Hát azért ez is egy izgalmas kaland volt!.. És lehet, hogy ez még csak most kezdődik?