V. fejezet

- Mert szeretlek.. - Csak hallgattam, nem tudtam mit mondani.. Nem értem...
- Egy ilyen béna lányt, mint én, hogy lehet szeretni? Te is csak át akarsz verni!!
- 1. Nem vagy béna! 2. Én nem átverni akarlak! Én csak azt szeretném, hogy legyél a barátnőm.. Mit mondasz? - húzta meg a száját, majd lenézett a földre. Sosem tűnt ilyen nyugtalannak, mint most.. Lehet, hogy tényleg így gondolja? Nem tudom..
- Tudod.. Mikor megérkeztem, majd megláttalak, tisztára zavarba jöttem, főleg mikor rámkacsintottál.. És.. éss.. háát.. izéé..
- Megtetszettem neked? - mosolyodott el.
- Igen.. - szorítottam össze a szemem meg a szám.
- És... nem szeretnél a barátnőm lenni? - Abban a pillanatban, mintha az összes feszültség és stressz elillant volna, úgy vágtam rá :
- Dee!! - Majd elmosolyodtam és Chris nyakába ugrottam. Ő pedig megölelt. Hazafele gyalog mentem, élveztem Chris társaságát. Megofgta a kezemet és úgy sétáltunk a haza vezető utcán. Olyan gyorsan telt az idő.. Túl gyorsan.. a 15 perc helyett, azt hittem 2 alatt hazaértem. Kár, hogy csak ennyit lehettem vele. Aztán otthon felrohantam a szobámba, bekapcsoltam a számítógépet, majd a skype-ot. Amint Chris meglátta, hogy beléptem, hívott is. Felvettem, és kb. 2 órán át beszélgettünk. Aztán mennem kellett tanulni, majd vacsiztam, lezuhanyoztam, megmostam a fogamat és mentem aludni. Ez a nap is eltelt!
*Beep, beep* - csaptam le az ébresztőt.
- Ajj, sulii... Nem akarok menni.. - azzal fogtam, belenyomtam a fáradt fejemet a párnámba és magamrarántottam a takarómat, mintha azt gondoltam volna, így nem vesznek észre. Majd erőt vettem magamon, és kibújtam a pihe puha, meleg ágyikómból, felöltöztem, az ágyamat meg lusta voltam rendberakni, csak rádobtam a laptop-omat, s mentem le reggelizni.

- Jó reggelt kicsim! Na mi az? Olyan alélt vagy!
- Jó reggelt.. - azzal vettem egy mély levegőt. - Semmi bajom, csak fáradt vagyok.. Pedig tegnap még időben le is feküdtem..
- Hmm.. Chris-szel mi van?
- Jajj, tényleg! Ma együtt megyünk suliba! - Hirtelen feléledtem, élénk lettem, gyorsan megreggeliztem, megfésülködtem, felvettem az aznapi ruhákat, majd rohantam az utca végére, mindig ott találkoztunk eddig. - Remélem eljön...
- Cloe! Sziaa!! - majd elkezdett futni felém. Megláttam, aztán én is odaszaladtam hozzá, a nyakába ugrottam, megöleltük egymást, és elindultunk. Ilyen egy pompás reggel a suli előtt. Bárcsak ne kéne menni.. még pompásabb lenne minden..
A suliból 3 órakor szabadultam. Később, 5 óra körül pedig Chris elhívott moziba és megnéztünk egy filmet. Onnan együtt mentünk haza. Megint. Olyan jó, hogy végre van aki szeret! Egészen idáig erre vártam és most végre van valakim, aki olyan, mint én! Olyan, aki szereti a lovakat, aki bátor, és aki nagyon tud szeretni!
Másnap elmentünk sétálgatni a városban. Nagyon élveztem! Minden percet jó eltölteni vele!

Örülök, hogy ott van velem, segít, megbízik bennem, megvéd, megért és szeret! Sosem akarom őt elfelejteni, és sosem fogom!